A megrágott csücsök

elmélkedés "A mi Urunk szenvedésének ünneplése" szentírási szakaszaihoz

Bercinek volt egy takarója. Mindig azzal szeretett takarózni. Nyáron se volt hajlandó megválni tőle, még ha a nagy meleg miatt éjszaka le is rúgta magáról. Azt mondta, csak azzal tud elaludni. Pedig a takaróban semmi különös nem volt. Mindig ugyanazon csücskénél fogva húzta magára, ezt a csücskét két keze közé vette, a feje alá fektette, és pillanatok múlva úgy aludt, mint a bunda. Egyszerűen bűvereje volt a takarónak. Biztonságban érezte magát alatta. Amikor még kicsi volt, ezt az összegyűrt végit a takarónak még szét is rágta. Apukája jó erős hímző cérnával megvarrta ugyan, hogy ne szakadjon tovább a tűéles fogacskák szaggatta anyag, de már nem lett díjnyertes divattermék belőle. "Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt, a külsejére nézve nem volt vonzó.

Megvetett volt, utolsó" a házi ágyneműkészletben, "aki tudta, mi a szenvedés, [...] megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra." (Vö. Iz 53,2b-3) Édesanya már többször ki akarta dobni, de Berci ragaszkodott hozzá. A legnagyobb élvezettel nem is a rajta játszó macikat nézegette; a csücsök volt a kedvence, amit gyerekként szétrágott. Este, amikor a keze közé vette, megsimogatta, és úgy tette a feje alá. Hálás volt neki, hogy bár "megkínozták, ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját." (Iz 53,7a) Felnézett a csücsökre, álmában úgy képzelte, hogy ő egy hadvezér, és a takaró mackói az ő hadserege, akikkel diadalt arat, híres lesz, "látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete és teljesül általa az Úr akarata." (Iz 53,10b) Berci úgy érezte, ha a csücsök a feje alatt van, az olyan, mintha egy jó barát ölébe hajtaná a fejét, aki megértő, és tud "együttérezni gyöngeségeinkkel, [...] aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt." (Vö. Zsid 4,15) Álmában Berci maga is mackó volt, aki - ahogy a takaró csücskét felhúzták és fejük alá tették a gyerekek - elindul a csücsök után, és bemasíroz vele a mennyországba. Ott mindenki meghajolva fogadja őket, a hős csücsök mackóseregét, hiszen csücsök azért ment a földre, hogy királyuk legyen, és hogy őket a boldogságba magával vigye. "Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!" (Jn 18,37b) Berci hallgatott rá, és ahogy nőtt, egyre inkább hasonlított is rá: másokért élő, arany lelkű édesapa lett belőle, aki csendes, elnyűtt arccal varrta gyermekei takarójának elcsócsált csücskét.