Délibáb

elmélkedés Nagyböjt V. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Délibábot akkor látunk, amikor a különböző törésmutatójú levegőrétegeken áthaladó fény megtörik, és a látóhatár szélén lévő tárgyak a földfelszín felett lebegni látszanak, esetleg fordított állásúnak tűnnek, vagy megkettőződnek. A délibáb csalóka ábrándnak tűnik a fénytörés miatt, holott a valóságot mutatja. Hasonlóképpen sütik rám, hívő emberre honfitársaim, hogy délibábot kergetek, amikor "futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban." (Fil 3,14) Nem értik, miért fecsérlem az időmet Isten megismerésére és dicséretére, mikor foglalkozhatnék magammal, dolgozhatnék, szórakozhatnék helyette. Pállal együtt bátran ráfelelhetem: igen, minden iparkodásnak, törekvésnek Isten felé van értelme, "csakhogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam [...] Isten ugyanis a hit által tett igazzá, hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét." (Vö. Fil 3,8-10) Akármennyire is délibáb-kergetésnek tűnik nem hívő barátaink számára, "de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, ahogy Krisztus is megragadott engem." (Fil 3,12b) Üstökömön ragadott, hogy megtanítson hívő bizalommal élni, életet, fényt, reményt adni a körülöttem élőknek abból valóságból merítve, amely "már sarjadóban is van, nem látjátok? Valóban, utat készítek a pusztában, és folyókat a sivatagban." (Iz 43,19) Isten ismeretében élni, "folyókat a sivatagban" látni, valóban délibáb-kergetésnek tűnhet. Ha azonban ránézünk életünk erezetére, jó és rossz döntéseink szövevényére, látjuk, hányszor hazudtuk jónak a csupán kellemeset, hányszor őrültünk meg a szépért, amely azonban üres és tétova lett, mint egy hervadt virág, amint megszereztük magunknak. És látjuk, mennyi fölös harag és veszekedés keletkezett igazságérzetünk kicsinyessége miatt. Lehet, hogy a jó, a szép és az igaz nem a mi mértékegységeink? Lehet, hogy Isten ismerete nélkül szertefoszlanak, mint valami délibáb? Lehet, hogy a mi ítélkezéseinkből, kényelemszeretetünkből, birtoklásvágyunkból születő szép új világ a csalóka ábránd, a délibáb? "Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken." (Jn 8,9a) Lehet, hogy az ítélkezés, önzés, birtoklásvágy kövét nekem sem nem kéne eldobnom többet? "Elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van." (Fil 313b) Jézussal akarok találkozni, mert hallani akarom tőle: "Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!" (Jn 8,11b)