Hol szállnak a fecskék?

elmélkedés Húsvétvasárnap szentírási szakaszaihoz

Lenyűgöző, ahogy átszelik a fecskék a kék eget a magasban. Röptük keresztül-kasul egymásba fonódó karikákat ír a kékségbe, egymásba harapó körök gyorsan tűnő emlékeit. Néha azonban meglepnek bennünket a csöpp madarak, és nem a magasságokat hasítják széltiben-hosszában, hanem szinte a fejünk felett cikáznak. Ennek az oka, hogy a páradús levegőben a rovarok szárnyai elnehezednek, és nem képesek a magasba röppenni. Ha pedig alacsonyan száll a reggeli, akkor alacsonyan kell reggelizni - így szól a fecskebölcsesség. A fecske tehát ott repül, ahol a tápláléka. Hiába tud szárnyalni szédítő magasba, nem fog, ha az étkét jelentő rovarok nem szállnak a fáknál feljebb. Húsvét megünneplésével így vagyunk mi is. Ha nem több számomra a húsvét, mint egy hosszú hétvége, ha alacsonyan szállnak az igényeim, akkor wellnessezni megyek a barátaimmal vagy bepótlom otthoni lemaradásaimat. Elvégre is, csak egy kis nyugalomra vágytam. Ha azonban "a názáreti Jézust [keresem...] akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt" (vö. ApCsel 10,38.42), akkor számomra is él a figyelmeztetés: "az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve." (Kol 3,2-3) Kleofás és földije húsvétvasárnap Emmauszba tartván "útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami történt." (Lk 24,14) Szinte észre sem vették, hogy csatlakozott valaki hozzájuk. Lehorgasztott fejjel bandukoltak, és nem látták a szépséges kék eget. Csak a saját csalódottságukban, becsapottságukban, sértődöttségükben pácolódtak, úgy érezték, kidobott idő volt, amit a názáreti Jézus követésével töltöttek. "Pedig mi azt reméltük, hogy ő váltja meg Izraelt." (Lk 24,21a) De semmi nem úgy történt, ahogy várták. "Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy halálra ítéljék, és keresztre feszítsék." (Lk 24,20) A melléjük szegődött idegen figyelmesen végighallgatta őket, majd "Mózesen kezdve valamennyi prófétából megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól." (Lk 24,27) Észre sem vették, hogy fejük felemelkedett, és tekintetük a kék eget és a madarak röptét fürkészte. "Ugye lángolt a szívünk, amikor útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat? Megnyílt a szemük, és felismerték [...] Jézust a kenyértörésben." (Vö. Lk 24,32.31.35)

Te mit vársz ettől a hétvégétől? Látod a madarak reptét, a kék eget?