A 23. zsoltárban az istenkeresők népéről éneklünk. A kincsvadászokról tudjuk, hogy ott izzik a szemükben a sóvárgás az áhított kincs után, a vágy a mérhetetlen gazdagságra. Nos, az istenkeresők szemében pedig ott lobog egy tiszta tűz, mert az "ártatlan kezű, tiszta szívű [...] esze nem jár csaláson [...] arcát kutatja Jákob Istenének." (Vö. Zsolt 24(23),4a.6b) Istenkeresőként magával ragad Isten szépsége, és miközben teszem a kötelességemet, és szolgálom a rám bízottakat, gyönyörködöm Isten jóságában. Nem kell jutalmazgatnom magam hol egy csokival, hol egy gőzölgő kávéval, hogy jobb legyen a kedvem, mert Istent keresem, és szerelmes szépsége önmagában jobb kedvre derít. Nem tudja megmérgezni kedélyemet a teljesítendő feladatok terhe, mert nem tőlük érzem magam értékesnek, hanem attól, hogy Istenben gyönyörködöm. Ez könnyedséggel ajándékoz meg, és megszabadít attól, hogy az elvárások megkötözzenek.

József ilyen istenkereső ember. Tiszta szíve azt kereste kételyei közepette is, ami biztonságot és békét ad jegyesének. Ha mást szeret, legyen úgy boldog, "nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el." (Vö. Mt 1,19) Józsefnek istenkereső tépelődésében nem homályosítja el látását félelem vagy harag, ezért meglátja Isten angyalát, aki megnyugtatja: "ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert [nincs más férfi a szívében,] a benne fogant élet a Szentlélektől van." (Vö. Mt 1,20)

Mennyire más Acház élete! Fiatalon király, gyönyörű felesége van, mégis hiába bíztatja Isten prófétája, "ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól" (vö. Iz 7,4), őt rabul ejti a félelem két rátámadó szomszédjától. Maga keres megoldásokat, önként ajánlja fel királyságát Asszíriának cserébe katonai segítségért, és kisfiát áldozza fel a bálványoknak, saját életét féltve. Szíve nem Istent keresi, aki azonban mint Dávid utódát, mégsem taszítja el. "Íme, felesége fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten." (Vö. Iz 7,14b) Ellenségeit szétszórja a szél még "mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani." (Iz 7,16a) Mivel azonban nem Isten bizalmában él: "hoz majd az Úr rá, népére és atyja házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát." (Vö. Iz 7,17)

Isten nem hagyja el Acházt, de ő önfejű, és nem elég bátor az istenkeresők ösvényén járni. Lépjünk inkább József nyomába "a messiás Jézus meghívottjaiként", aki "a szentség Lelke szerint, a halottak közül való föltámadás által Isten hatalmas Fiának bizonyult." (Vö. Róm 1,6.4) Ő az istenkereső Király, aki bennünket is Istenhez vezet kegyelemben és békességben.