Ha kiskerttulajdonosként tavasszal egy-két új csemetét vagy palántát vásárlunk a kertészetekben, azt tapasztaljuk, hogy a kis műanyag konténerben szinte csak gyökér van. Mintha bele lenne szorítva a növény egy picinyke helyre, ahol bár minden táplálékot megkap, de nem szabad. Amikor aztán kiültetjük a szabad földbe, gyökerei végre nekiindulhatnak a szélrózsa minden irányában növekedni, hogy megkapaszkodjanak új környezetükben, és "életre keljenek" (vö. Ez 37,14a).

Ilyen feladat előtt állnak a zsidók a babiloni fogság végén, ahol bár mindenük megvan, de nem szabadok. Isten hazahívja őket Izrael földjére, és azt mondja nekik: "kinyitom sírjaitokat, és kihozlak titeket sírjaitokból" (vö. Ez 37,12-13), és nemcsak hazaviszlek benneteket, hanem "belétek oltom lelkemet, és életre keltek." (Ez 37,14a) Egy más minőségű életre vár az ÚR, ahol "nem test, hanem lélek szerint éltek." (Róm 8,9a) Ez az élet kifordul sírüregszerű bezárkózásából, és elkezd Krisztus Lelkével átitatva, új életet élni, mely "Isten dicsőségére fog szolgálni [...], hogy higgyetek." (Vö. Jn 11,4.15) Itt eltűnik a gyanakvás, a bizalmatlanság, és addig soha nem látott gazdagságban ragyog föl az élet. Mindennapi halálainkból megmenekülünk, Istenünk: "nálad bocsánatot nyer a vétek [...] az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála." (Zsolt 130(129),4a.7b) Ez az új minőség húsvét ígérete.