A felmosó szett egy vödörből, felmosónyélből és felmosófejből áll. A vödör őrzi a felmosóvizet, amiben a felmosófej újra és újra megmerítkezik, hogy összeszedhesse a koszt és a szöszöket, amik a padlót borítják. A padló tisztán akar ragyogni, hogy tükrözze a falak tisztaságát, de elkoszolódik. Tudja, hogy képes befogadni a magasságok szépségét, vágyik is rá, de segítségre van szüksége. Kell valaki, aki lehajol hozzá, és letörli a rárakódott közönyt, unalmat, elégedetlenséget, hogy tisztán lássa mindennek az értelmét. Kell valaki, aki meglátja, hogy "előtte áll egy vízkóros ember" (Lk 14,2) segítségre várva. Valaki, aki "megérinti kezével, meggyógyítja, és útnak bocsátja." (Vö. Lk 14,4b)

Előfordul, hogy a padló összekeveri a valóságot az álmaival, ragyogni szeretne, "válogatja az első helyeket" (vö. Lk 14,7b), amelyek messzi fényét szeretné tükrözni, "letelepszik a főhelyre" (vö. Lk 14,8a), és égszínkék égnek képzeli magát. Gőgössé válik, és egyáltalán nem kér segítséget.

Mennyire más a felmosó, aki magasról zuhan a mélybe, a koszba, a sárba, hogy hasonlóvá tegyen "az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez!" (Vö. Zsid 12,22-23) "Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz az Istennél" (Sir 3,20) - tanítja, miközben eget tükröző padlóvá varázsol sokakat, elkoszolva magát. Nem bánja, mert biztos ígéretet kapott Istentől: "Az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat." (Lk 14,14b) Padló vagyunk, földhöz ragadtak, gyakran koszosak, az ég ragyogó vágyaival. Szükségünk van felmosóra, hogy szépek, tiszták és boldogok legyünk.