1847-ben egy órásmester véste egy névjegykártya nyomólemezének hátoldalára az 1 és 2 penny-s vörös és kék Mauritius-t a kis brit szigeten a kormányzó feleségének óhajára, aki egy fogadásra akart meghívókat kiküldeni a királyi postával az anyaország új divatjának megfelelően. Egyikük sem tudta, hogy ez lett az első, a brit szigeteken kívül nyomott brit bélyeg. Az akkor készült kétszer ötszáz példányból alig harminc maradt fenn, és a bélyeggyűjtők álmaként darabja ma egy millió fontba, mintegy 450 millió forintba kerül.

Ez az egyszerű kis papírfecni jól jelképezi a hívő ember hivatását. Bár jelentéktelenek vagyunk a világ szemében, mégis hallatlan értéket közvetítünk az embereknek: a bizalmat Istenben. Megtaníthatjuk nekik, milyen öröm Isten jelenlétében élni. "Azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez", hogy meglássák dicsőségemet (vö. Iz 66,19). Persze, ettől még törékeny semmiség vagyunk csupán, egy papírfecni, amiről nem gondolná az avatatlan tekintet, hogy százmilliókat ér. Ám éppen ezért, mert tömegbélyegként a világ bármely szegletébe eljutunk, Isten szemében nagyon is értékesek vagyunk, hiszen tanúságot tehetünk az Atya szelíd szeretetéről. Az ezer Mauritius nagy része a szemétben landolt, úgy mint ma is a bélyegek. Ám ha "most minden fenyítés inkább szomorúságot [is] okoz, mintsem örömet, később azonban az igaz élet és békesség gyümölcsét termi annak, aki elviseli." (Vö. Zsid 12,11) Egyáltalán nem hoz magával társadalmi elismerést hitünk megvallása. A krisztusi hit szelíd ajándékainak nincs hírértéke médiatársadalmunkban. Ez feszít minket, mert mi is szeretnénk híresek és trendik lenni. Ám mert megismertük, mi belül Jézus békéjére ácsingózunk. Nekünk is döntenünk kell: el tudjuk-e engedni görcsös ragaszkodásunkat az elismert, a kényelmes, a megcsodált élet nagy pakkjaihoz, amelyeket az érvényesülés hajszájában magunkra vettünk? Így ugyanis nem tudunk "bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak." (Lk 13,24) Ha merünk felhagyni féltett ragaszkodásainkkal, és egyedül Krisztust magunkhoz ölelni, ugyan semmit érő bélyegek leszünk csupán, de ne féljünk, az angyalok nagy bélyeggyűjtők, és a világ végén mindegyikünket összeszednek "ajándékul az Úrnak a nemzetek közül" (vö. Iz 66,20a).