Bozóttűz

A szélsőségessé váló éghajlati viszonyok és az emberi gondatlanság és felelőtlenség együttes hatása, hogy a kék bolygó egyre nagyobb területeit fenyegetik az aszályos nyári hónapokban a bozóttüzek. A sokszor emberi településeket is felemésztő lángok felbecsülhetetlen károkat okoznak a füves-ligetes területek felperzselésével vagy éppen egész erdőségek csonkig égetésével. Ez az élet minden formáját megsemmisítő pusztítás jut eszünkbe, ha Jeremiás próféta helyzetére, a Jeruzsálem első behódoltatása után még otthon maradt városlakók lázadását követő másfél éves ostromra gondolunk. El tudjuk képzelni, hogy az elnyomók ellen fellázadt város eleve milyen szűkében lehetett élelemiszernek, anyagi erőforrásoknak, amelyek a másfél éves ostrom alatt teljesen megsemmisültek. Ebben a helyzetben Jeremiás végig a józanság, a megadás mellett teszi le voksát az ÚRra hivatkozva. A vezetők eközben egyiptomi felmentő seregről kergetnek hiú ábrándokat. Az állandósult vitában mindenki, még saját családja is Jeremiás ellen fordult. "Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szántszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét" - mondják ki rá a halálos ítéletet a "vezető emberek" (vö. Jer 38,4a). Csak egy etióp szolga jólelkűsége menti meg a próféta életét. (Vö. Jer 38,7-13)

"A ciszternában nem volt víz, csak sár, így Jeremiás belesüllyedt a sárba." (Jer 38,6b) A ciszternába dobott próféta a babiloni fogságból visszatértek szemében egész Izraelt jelképezte, amely így imádkozott: "meghallgatta kiáltásom, a nyomorúság verméből és mocsarából kivont engem." (Zsolt 40(39),3a) A felgyújtott város végül felélte összes víztartalékát, kiszáradt ciszternákkal nem tudott a pusztító tűznek ellenállni. Jeremiás mégis megmenekül: "az ÚR az én segítőm és szabadítóm, az én Istenem nem késlekedik." (Vö. Zsolt 40(39),18b) A próféta megmeneküléséből pedig erőt merítenek Jeruzsálem újjáépítői is félszáz évre rá. És nemcsak ők, hanem a keresztények is, akik bizalommal tekintenek később a próféták útján járó ÚRra, "a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül." (Zsid 12,2b) Ahogy a próféta, úgy ő sem törődött politikai ábrándokkal, hanem hűséggel hirdette a mindeki felé megbocsátó és irgalmas Istent, az Atyát. Még akkor is, amikor az emberek körülötte sem akarták elengedni ábrándjaikat. "Megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen." (Lk 12,52b) Még akkor is, ha ezért "keresztséggel kell megkereszteltetnie" a kereszten. (Vö. Lk 12,50a) Arra hív, hogy fogadjuk szívünkbe a szeretet tüzét. "Mennyire szeretném, ha már fellobbanna!" (Lk 12,49b) Vágya, hogy a kiszáradt szívek egymást romba döntő bozóttüze helyett egymásért lángoló szívek lobogjanak.