1971-ben készült Michael Caine, Omar Sharif, Arthur O'Connell és Florinda Bolkan szereplésével az az amerikai-brit filmdráma, amely a 17. század elejére röpít vissza minket. A harmincéves háború idején egy a háború pusztításaitól érintetlen völgy egyetlen falujába téved élelem után kutatva egyidejűleg egy zsoldoscsapat és egy poéta. A közeledő tél összezárja egy időre őket a falusiakkal. A film a különböző csoportok túlélési stratégiáiról szól. Vajon sikerül-e kívül maradniuk a völgyön kívül zajló öldöklésen? Sikerül-e felülemelkedniük nézeteltéréseiken, és a természet adta paradicsomi állapotot megőrizniük? A filmben fény derül arra, hogy a völgyben korábban sem uralkodott idill, és a dráma csúcspontjára jutva árnyaltabbá válik a kép a gonosz zsoldosok és a békés falusiak sztereotípiáinál.

A film szomorúan, fájdalmasan láttatja a paradicsomi völgy kudarcát, amely ugyan megmenekül, megvédi magát az újabb betolakodóktól, mégsem tükrözi a természet békéjét, és a hatalom megszerzése kicsinyes bosszúval egybefonódva leszámolásokhoz vezet.

A mi utolsó völgyünk az Isten Országa. Isten munkatársaiként arra kaptunk meghívást, hogy a teremtés szépségét közösen gazdagítsuk, óvjuk, és Isten szerető gondoskodásának jeleként értelmezzük. Ábrahámmal és Sárával belépünk a bizalom világába. Ez az utolsó völgy, és Isten megígérte, hogy ezt az egyet megmenti nekünk. Itt élnek az ígéret gyermekei feltétlen bizalomban, "mert hűségesnek tartják azt, aki az ígéretet tette" (vö. Zsid 11,11b). Mi persze, hozzuk a formánkat. A utolsó völgy is tele van érdekek, kicsinyes bosszúk sötét éjszakájával. Ám az ÚR megígérte, hogy megszabadít Egyiptom éjszakájából, és felragyogtatja népének húsvét hajnalát, hogy aki "bizalommal várta az igazak szabadulását, és [...] egy szívvel-lélekkel kötelezte el magát az isteni törvénynek, [...] egyformán osztozzon a közös javakban és a közös veszélyekben." (Vö. Bölcs 18,7.9) Ebben a húsvéti pirkadásban szemléljük Isten paradicsomi völgyét kétezer éve. Ábrahám hitte, hogy Isten vezette "arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy." (Zsid 11,8b) Hisszük mi is Isten vezetését. "Az Úrra hagyatkozik a lelkünk, ő a segítőnk, és ő a mi oltalmunk." (Zsolt 33(32),20) Miközben egymásnak támadnak az emberek érdekeik mentén, mindenki csak "eszik-iszik meg részegeskedik" (Lk 12,45c), mi csodáljuk a völgy szépségét, és mindeme szépség Teremtőjét, aki "úgy látta jónak, hogy nekünk adja az országot, hogy amink csak van, osszuk ki a rászorulóknak. Kimeríthetetlen erszényt készítve, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol tolvaj nem fér hozzá, és a moly nem rágja szét." (Vö. Lk 12,32b-33) Vegyünk részt tettre készen Isten tervében! Ne feledjétek: "Ahol a kincsetek, ott a szívetek is." (Lk 12,34)