Dinnyehéj

elmélkedés az Évközi XV. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Itt a dinnyeszezon. Türelmesen kopogtatjuk a dinnyéket, hogy érettet keressünk közöttük. Aztán a kiválasztottat fizetjük, hazavisszük, lemossuk, behűtjük, felszeljük, és fogyasztjuk. Mindvégig a kemény dinnyehéj van a kezünk közt, de amint lehet, megválunk tőle, és a végtelen hatalmas, kásásan roppanó, piros gyümölcsre figyelünk csak. A héj legföljebb a komposztot gazdagítja a hangyák nagy örömére.

Tevékenységeink hasonlatosak a dinnyével való foglalatoskodásunkhoz. Csak annyit látunk a másikból, hogy "kifosztott, véresre vert és félholt", olyasvalaki, akire se időnk, se energiánk. Üres, kemény, mihaszna dinnyehéj. Idegen számomra, "észrevettem, de elmentem mellette. [...] megláttam, de elmentem mellette." (Vö. Lk 10,31-32) Csak a héját látom. Csak azt, hogy ő is ingerült, számonkérő, dühös, elégedetlen, rosszindulatú, mint néha én. Csak a panaszát, nyögését hallom, amit támadásként élek meg, és vagy támadok én is, vagy menekülök előle. Mi csak a kemény, zöld héjat fogjuk a kezünk közé, arról mondunk ítéletet, és mintha közben megfeledkeznénk arról, hogy a gyümölcs édes rostjai ezen túl vannak bennem is, a másikban is egy másik dimenzióban.

Isten épp ezt a dimenziót látja bennünk. "Megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba, és gondoskodott róla." (Lk 10,33b-34) Ez a látásmód nem kemény, zöld határokkal foglalkozik, hanem a végtelen, szeretnivaló, lédús, puha roppanással. De hát akkor mindenki "az én felebarátom?" (Vö. Lk 10,29c) Isten örömhíre erre a látásmódra akar felszabadítani bennünket. A legfőbb parancsoldat az, hogy "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat. [...] Tedd ezt, és élni fogsz." (Lk 10,27.28b) "Ez a törvény, [...] nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen számodra. [...] Egészen közel van hozzád [...] a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet." (Vö. MTörv 30,11.14) "Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket. [...] Értékesebb az aranynál, és a legdrágább drágakőnél. Édesebb a méznél, a csorduló lépes méznél." (Zsolt 19(18),8.11) És mindez Jézusban életünk része lett. "Minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje." (Kol 1,17b-18a) Ezért tudunk úgy dinnyét vásárolni, hogy bár a zöld dinnyehéjjal foglalatoskodunk, végig magunk előtt látjuk a frissen roppanó, mézédes dinnyebelet. És nemcsak a dinnyében látjuk meg ezt, hanem egymásban is.