elmélkedés Pünkösd ünnepének szentírási szakaszaihoz 

Hangszalagjaink döntő szerepet játszanak a hangképzésben. A gége közepén elhelyezkedő két hangszalag kötőszövetből és izomrostokból álló, nyálkahártyával borított rugalmas képződmény. Amikor V-alakban szétnyílnak, akadálytalanul áramlik a tüdőből ki-be a levegő. Amikor feszesen összezárnak, akkor a kifújt levegő megzengeti őket.

Érdemes szemlélnünk hangszalagjaink működését pünkösd ünnepén. A modern ember individualista. Saját adószámmal, bankkártyával, kocsival, lakással rendelkezik. Elhitetik vele, hogy sikere azon múlik, hogy megáll-e a maga lábán. Pedig a hangszál működéséből kiderül, hogy az, amit egyedül teszünk, bár nagyon fontos, elég egyszerű tevékenység: a hangszál például félreáll a levegő útjából; olyan lesz, mint egy szürke kisegér: észrevétlenül a falhoz simul, jelentéktelenné válik. Az apostolokban ugyan már éled a remény a Feltámadottal való találkozások nyomán, együtt imádkozva várják a Vigasztalót, "az Igazság Lelkét, aki [Jézus szava szerint] örökre veletek marad" (Jn 14,16b), azonban még zárt ajtók mögött gyűlnek össze, a falhoz lapulva közlekednek, igyekeznek szürkének látszani, nem kitűnni a tömegből. Ha mindennapi fáradozásainkra gondolunk, amint pénzt gyűjtünk és költünk, igazából mi sem csinálunk mást.

Ám ha a hangszalag rugalmasan összezár a párjával, megzendül, és hang jön létre. A jóléti társadalom keltette vágyak hajszolnak minket a teljesítményre és a fogyasztásra. Ugyanakkor eltávolítanak bennünket egymástól. Nem csoda, hogy nem zendül meg az életünk. Nem születik semmi szép, és a nagy jólétben elszürkülünk, elidegenedünk. Ám ha egy helyen, együtt a másikkal megfeszülünk, nagy tetteket viszünk végbe. Mikor "ugyanazon a helyen [...] együtt voltak [...] hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte" őket (vö. ApCsel 2,1b-2). Ha hangszalag vagytok, akik hajlandók a másikkal egyetértésben megfeszülni, engedik, hogy betöltse őket a zúgás onnan felülről, akkor átáramlik rajtatok a levegő megzendítve benneteket; akkor a "lélek szerint éltek, s valóban Isten Lelke lakik bennetek." (Vö. Róm 8,9b)

Ez az egymással szorosan összehangolt, és a Lélek megzendítő erejére nyitott, tevékeny élet szépen jelenik meg a házastársak fáradságos, ám lélekemelő szolgálatában gyermekeik, szüleik felé. Ugyanez az összecsiszolódott együttmozgás jellemzi imádkozó kisközösségeinket, keresztény barátságainkat. Vajon van ilyen imádkozó közösségem? Mert sokféle hobbi köthet össze bennünket. A közös sport, közös munka, közös szórakozás mind jó, de csak evilági dimenzió. Pál apostol ezeket hívja test szerinti életnek. "Testvérek, nem vagyunk a testnek lekötelezve, hogy a test szerint éljünk." (Róm 8,12) - mondja. "Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14)Ha tökéletes összhangban zárnak a hangszálak, de nem zengeti meg őket a levegő, akkor bizonyára meghaltunk. Isten éltető Lelkének át kell járnia kapcsolatainkat. Ne csak fittek, csinosak, szórakoztatók legyünk! Zengessen meg bennünket Isten Lelke pünkösdkor! Ne legyünk néma hangszálak! Szólítsuk meg ismerőseinket, és mondjuk el szeretettel, milyen jó hozzánk Jézus! "Arról ismeri majd meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt." (Jn 13,35) "Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála." (Jn 14,23b) Istennek ez a bennünk lakása a boldogság.