Lángos

elmélkedés az Évközi XVI. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A tejfölös-sajtost szereted? Vagy az egyszerű fokhagymásat? Netán valami extra feltéttel? Az ízlése mindenkinek mást diktál, de az alap ugyanaz: a gombócnyi tésztából kézzel széthúzott, szélein vastagabb lepényt forró olajban kisütjük. És már kész is a lángos.

Ábrahám és Sára élete is ilyen gombócnyi tészta, amelyet hittel az ÚR kezébe adtak. A ma hallott mamrei jelenéskor már huszonöt éve kezébe vette őket az ÚR: ígértet tett nekik, az idős, gyermektelen házaspárnak hogy utódaikat hatalmas néppé teszi. És ők próbálták megérteni az ígéretet, alkalmazni élethelyzetükre: gondoltak örökbefogadásra, hogy leghűségesebb szolgájuk lesz az örökösük; gondolták, hogy a család valamely más tagja, Hágár gyermeke lesz az ígéret gyermeke, de az ÚR minden okoskodásukra nemet mondott. Tovább nyújtotta életük tésztáját, és csak akkor dobta a forró olajba, amikor már semmi reményük nem volt, hogy valami kisülhet belőle. "A jövő évben ez idő tájt […], feleségednek, Sárának […] már fia lesz." (Vö. Ter 18,10a) Ábrahám megvendégeli a három utazót, akik Isten bensőséges, szeretetteljes jelenlétét hozták el a sátrához. A készséges, tapintatos felszolgálással fejezi ki, hogy itt is az ÚR kezébe adja magát a "Legyen meg a te akaratod!" szellemében. A megvendégelés látványos, de a készség nyeri el jutalmát.

Ez a készség Pálnál is szembeötlik: "örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára." (Kol 1,24) "Őt hirdetjük, amikor intünk és [...] tanítunk. Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek." (Vö. Kol 1,28a.27b)

A hozzánk közel lévő Krisztus ezért gyógyítja Márta szívét - s vele a miénket - hogy ne másokhoz hasonlítgassa magát, ne másoktól várja a megoldást, hanem legyen bátor "odaülni az Úr lábához, és hallgatni szavait" (vö. Lk 10,39b), hiszen ő a megoldás mindegyikünknek. Ilyen egyszerű. "Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha." (Lk 10,42b)