elmélkedés Szentháromság Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

A plébániakert fáin madarak fészkelnek, és most hogy a fiókák erősebb tollazatot növesztenek, levedlik első tollpihéiket. Az ilyen leheletkönnyű tollat alig lehet megfogni; szinte azonnal továbblebben. Mégis, ha lehet, a kézfejünkre tesszük, óvatosan felemeljük, és gyönyörködve szemléljük, mert megvan benne az a könnyedség, amit magunkban is keresünk. "Ott voltam mellette, mint kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindenkor az ő színe előtt játszadoztam. Ott játszottam az egész földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között." (Péld 8,30-31)

Az olvasmány bölcsességnek nevezi ezt a tollpihét. Könnyedség, bensőségesség, Isten-közelség jellemzi, és a túláradó öröm. "Szemlélem az eget, ujjaid műve az, te alkottad a holdat és az összes csillagot [...] Uram, mi Urunk, mily csodálatos a te neved az egész világon." (Zsolt 8,4.2a) Amennyi figyelmet igényel tollpihével a kezünkön menni, annyira kell összeszedettnek lenni, hogy meglássuk Isten szépségét életünkben. Ám ha gyakoroljuk ezt a bölcs látásmódot, és dicsérjük Istent jótéteményeiért, egyre könnyebben megtelik a lelkünk örömmel. "Eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra [- ígéri Jézus. Aki megtanul benne élni,] nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni." (Vö. Jn 16,13) A folyamatos figyelem a tollpihére emlékeztessen, hogyan kell folyamatosan figyelni Isten finom érintéseire. Így "békében élünk az Istennel, Urunk, Jézus Krisztus által" (vö. Róm 5,1). Már most elhalmoz minket ajándékaival: a kegyelemmel, "amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel", hogy örökre vele maradunk (vö. Róm 5,2). Jézus falatnyi ostyakenyérbe zárta a világ minden szenvedését, hogy minden szakadékból felemeljen Istenhez. "Még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, [… és] a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete." (Vö. Róm 5,3-5) A Szentségi Jézussal való találkozásban minden úttá válik Istenhez. Csak gyönyörködünk bölcsességében, és - mint egy tollpihét a kezünkön - őrizzük magunkon leheletnyi szeretetét.