Mindannyian vágyunk az ünnepekben egy kis pihenésre, megnyugvásra. Ne kelljen végre teljesíteni, ne kelljen a napi rutint végezni. Ezért menekülnek el egyre többen otthonról wellnesselni az ünnepek alatt. Nem akarják a megszokott feladatokat végezni: takarítani, főzni, vendégül látni, vendégségbe menni, végül jól elfáradni és összeveszni. Ezért inkább felhagynak a családi tradíciókkal, hátha attól könnyebb lesz. Nem tudják, mit veszítenek.

Mert az ünnepnapok igenis lehetnek pihentetőek. A családi együttlét, fárasztó ugyan, de feltölt. És a veszekedések is elkerülhetők. Ám ehhez alkalmat kell találnunk arra, hogy a családi együttlét lényegéről gondolkodjunk. Heuréka! A mai ünnep épp ilyen alkalom!

Sirák fia egy multikulturális közegben, a miénkhez hasonló, békés periódusban élt. Megnőtt a mobilitás, sokféle szokás szerint éltek az egy helyen lakók, de ez a hellenista államot nem érdekelte, csak az, hogy fizessék az adókat. Ahogy ma sokan felhagynak az ünnepek megtartásával, mert az macerás, és lehet más, divatos szokások szerint élni, megvolt a veszélye ennek akkor is. Ezért írt a szerző a családról. Úgy vélte, a családi szokások megtartásával Isten szeretetét adjuk tovább; begyakoroljuk a jót, gyógyulnak lelkünk sebei, és megtaláljuk boldogságunkat. "Apád iránt tanúsított jó cselekedeted nem megy feledésbe, és elszámolják neked bűneidért. A jótett fejében majd gyarapodni fogsz." (Sir 3,16-17)

Pál kolosszeieknek írt buzdítása szerint a családi élet alapját Krisztus szemlélése adja: "öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak […] Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Krisztus békéje uralkodjék szívetekben!" (Kol 3,12b-13a.14-15a) Ha nem szokásokat akarunk betartatni magunkkal és egymással karácsonykor, hanem minden igyekezetünkkel Jézus Krisztus ajándékának tartjuk házastársunkat, családunkat, felfrissülünk, és kisimulnak vonásaink. Intenzíven megélhetjük összetartozásunkat, "hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak!" (Kol 3,15b)

Jézus új Mózesként érkezik Egyiptomból az Ígéret földjére szüleinek engedelmes gyermekként, hogy kiszabadítson minket "egyiptomi" szolgaságainkból, telefon- és sorozatfüggésünkből, a túlevésből vagy más énképzavarainkból. Egy jelentéktelen helyen, egyszerű kézművesként nő fel. Húsz év múlva, amikor "názáretinek" csúfolják őt és követőit a művelt jeruzsálemiek, akaratlanul is megvallják, hogy Isten Fia egy közülünk, egy "noname emberke", vagy ahogy akkoriban mondták: "Emberfia". Hozzá hasonlítunk, amikor alázattal megtöltjük a napi otthoni rutint szeretettel és bizalommal. "Bármit mondtok vagy tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek! Így adjatok hálát általa az Atyaistennek!" (Kol 3,17)