Nem tudom, voltak-e már botanikai kiállításon? Ha például elmennek a Nemzeti Botanikus Kertbe Vácrátótra egy gazdagon telepített kertben sétálhatnak, és egészen megkapó növénykülönlegességekkel találkozhatnak például az üvegházakban. Egy jó séta, kellemes kirándulás vár magukra. A botanikai kiállítás azonban ennél sokkal több: a természet kiáltása a szakemberek tolmácsolásában, hogy húsbavágó módon határozzuk el magunkat egy környezettudatos életre, csökkentve energiafogyasztást, óvva az őshonos fajokat, védve a biodiverzitást. Elég ehhez végigolvasni csak a Karbonház kísérőfüzetét, amely a virágcsodák mögé láttat, évmilliárdok történéseit és az emberiség túlélési esélyeit latolgatva, meghív bennünket a felelős gondolkodásra.

Ugyanezt kínálja Karácsony II. Vasárnapja. Megismétlődik a csoda: újraolvassuk János evangéliuma prológusát, hozzá az efezusi levél bevezető mondataiból néhányat, valamint a bölcsesség dicséretét Sirák fiától. Olyan ez, mintha végigsétáltuk volna a botanikus kertet, és most visszafelé jövünk az autóhoz. Más irányból látjuk a megcsodált növénytársulásokat, de rajtunk áll, hogy gyönyörködünk-e még bennük, vagy elmúlt már a varázs, netán kezünkbe vesszük a kísérőfüzetet, és a már átolvasottak tükrében bevésésként még egyszer szemügyre vesszük a látottakat?

Az efezusiakhoz írt mondatok a János-prológgal karöltve sodornak bennünket egyre beljebb és beljebb karácsony misztériumába. Az Ige a Betlehemben megszületett názáreti Jézus, aki a Krisztus, és aki az "Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél." (Jn 1,1b-2) A "kezdetben" olyan fogalom nekünk, mint a konnektor az elektromos készülékeinknek: egy egyedülálló lehetőség, hogy kapcsolatba kerüljünk a forrással, mindennek értelmével és céljával. A Jézus módjára megélt hétköznapokban hozzáférhetővé válik számunkra a  "kezdetben" ereje és bizalomteljes békéje. Minden a helyére kerül. Ez a "kezdetben" az Atyával való egység Jézusban powerbank-ként/külső akkumulátorként kihelyeződik a mi életünkbe. "A világba jött, hogy megvilágítson minden embert." (Jn 1,9b) Ha rákapcsolódunk, feltölt bennünket az Atya erejével. "Jézus Krisztus Atyja [...] Lelkének minden áldásával megáldott minket a mennyekben lévő Krisztus által." (Vö. Ef 1,3) A bölcsesség boldogan énekel az Istenre figyelő emberek közösségéről, "akik befogadták, [és akiknek] hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, [… mert] Istentől születtek." (Vö. Jn 1,12-13) Így szól: "A kezdet kezdetén teremtett, [...] dicsőséges nép közt vertem [...] gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén, s a szentek gyülekezetében megtelepedtem." (Vö. Sir 24,14a.16) "Egyetlen néppel sem bánt így, végzéseit nem fedte fel senki másnak" (Zsolt 147,20) - visszhangozza zsoltárunk. Ha feladjuk individualizmusunkat, befogadunk más hívő embereket az életünkbe, és merjük megosztani egymással a Jézus Krisztusba vetett hit örömét, észrevétlenül a "kezdetben" "ősidőktől fogva" (Vö. Sir 24,14a) áradó ősereje járja át hétköznapi cselekvéseinket, amelyeknek immár rajtunk túlmutató célja van. "Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reménységre hívott meg titeket." (Ef 1,18a)