Szenteste fényes angyalokkal, örömmel, ragyogással találkozunk. Alapvető élményünk azonban a sötétség. Izajás próféta azokról a galileaiakról ír, akiknek földjét az asszírok 732-ben leigázták, "akik (most) a halál árnyékának országában laknak", akiket rabszíjra fűztek, de akiknek "terhes igáját, a vállára nehezedő rudat, sanyargatója botját [egyszer] összetöri" (vö. Iz 9,1.3) az Isten. Titusz körül szedett-vetett népség él Kréta szigetén, tengeri martalócok, akik hírhedtek voltak az ókorban önző, hazug életmódjukról. "Isten üdvözítő kegyelme [azonban] megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal." (Tit 2,11-12a)

És a Megváltó éppen azzal lep meg bennünket, hogy nem elsöpri, elpusztítja ezt a romlott, gyilkos világot, hanem beleszületik. Fényként lép a sötétségbe, de szegényen, köznapian, észrevétlenül. Szegények osztják meg vele otthonukat, akik az állataik mellett melegedtek kalyibájukban. Miután megszületett, édesanyja "pólyába takarta, és jászolba fektette." (Vö. Lk 2,7) Ki gondolná, hogy ez a törékeny gyermek maga a Gyermek, a Messiás, Isten Egyszülöttje, aki "eljön ítélni élőket és holtakat" (Credo)? De ha nem így jött volna el, mernék-e odatérdepelni melléje? Ha nem így jött volna el, merném-e megvallani előtte saját sötétségeimet? Ha nem így jött volna el, merném-e kérni Őt, legyen az én "nagy világosságom" (vö. Iz 9,1)?

Ma is körülvesznek bennünket hódítók, akik leigáznak népeket, országokat. Akik hazuggá és önzővé tesznek minket. Akik miatt megcsömörlünk, és már-már azt gondoljuk, nem érdemlünk jobbat. Isten azonban egész köznapi módon egyszer csak itt van, olyan lesz mint mi, és elkezdi élni édesanyjával, majd tanítványaival Isten ujjongását. Észre sem vesszük, és átalalkul körülötte az életünk, a gondolkodásunk. Már nem panaszkodunk az egészségi állapotunk miatt, nem pletykálunk a minket bosszantó emberekről, hanem örülünk Isten jelenlétének, és ennek boldogságát meséljük. Megváltott teremtéssé leszünk, akiknek odakiáltják a mennyből az angyalok: "Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen. Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvösségét." (Zsolt 95, 1-2)