Amikor egy terméket, új programot bevezet a piacra egy cég vagy intézmény, akkor kitalál hozzá egy szlogent és egy emblémát, amiket a hirdetéseikben, reklámjaikban unásig használnak, hogy beivódjon a fogyasztóba, mit ajánlanak neki. Sokszor még egy kabalafigurát is megterveznek, hogy az új még jobban megjegyezhető, kedvelhető legyen. A cuki figura és a találó szlogen az emblémára mutat, amely a három elem közül a legösszetettebb: képileg ragadja meg sűrítve a bevezetendő termék legfőbb jellemzőit. Az embléma ettől kezdve mindenütt ott van, kíséri a terméket, a céget, az összes sajtómegjelenést, csomagolást, reklámanyagot. Mindenütt feltűnik, hol diszkréten, hol pedig látványosan, központi helyet elfoglalva.

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén keresztény hitünk emblémáját ünnepeljük. A kereszt a korai kőkorszaktól használt jel, amely betűszimbólumként megjelenik az Ószövetségben és az egyiptomi hieroglifák között is. "Ismerünk olyan kultúrákat, ahol bajelhárító erőként értelmezték, végtelenbe nyúló karjai, mindeneket átölelve védelmet biztosítottak." (Dávid Katalin, a Kereszt, SZIT 2011,15) Cipruson találtak egy Kr. előtt 2500 körül készült keresztet, amely fejben és lábban végződik. "Tehát magát az embert is ábrázolja, aki hordozója a teljességnek." (uott 16.) A körbe rajzolt keresztet Ázsiában és a germán népeknél a Nap és a megújuló élet jelképeként tisztelték. Ezek az ábrázolások azonban döntően különböznek a keresztény jeltől, amely Jézus Poncius Pilátus alatti megfeszítésének és megölésének a jele, egy bizonyos kereszt, amely az üres sírral együtt a feltámadás hitének igazolója. A test nélküli kereszt egyszerre fejezi ki számunkra Krisztus halálát és a holtak közül való feltámadását. Krisztus halála óta a kereszt korábbi kozmikus értelmezései háttérbe szorulnak, és Krisztus keresztjének történelmisége átkeretezi a keresztről való gondolkodást. A kereszt őrzi számunkra "Krisztus Jézus, mint Isten [tettét, aki ...] kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Megalázta önmagát, és engedelmes lett a halálig." (Vö. Fil 2,6-8) Jézus kortársai számára botrány a kereszt, és nem tudják összekapcsolni a kereszttel Jézus szavait: "ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is [...] aki a mennyből alászállott." (Vö. Jn 3,14.13). Csak a feltámadás új távlata nyitja meg a kereszt fájdalmas valóságának új értelmét: a feltámadt Krisztus földi életének betetőzése a szeretetből vállalt kereszthalála, amely így a feltámadás megérkeztének hírnökévé lett. Csak Krisztus kereszthalála és feltámadása formálja úgy át a keresztények gondolkodását, hogy felismerik Mózes pusztai történetében a Krisztus-esemény betetőzésének előképét: "Tűzd ki jelül egy fára! Akit marás ért és rátekint, az életben marad." (Szám 21,8b) A kereszt Krisztus óta nem homályos utalás, hanem konkrét ígéret: Krisztus halálával legyőzte a halált: "Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog.” (Jn 11,25b) Ez a kereszt a mi emblémánk, az élet és a remény hirdetője Jézus Krisztusban.