Fogom apa kezét, és nem lépek le a járdáról, csak vele.
Fogom apa kezét, és figyelek rá, mert nekem mesél.
Fogom apa kezét, és csak csacsogok szabadon, mert biztonságban érzem magam, és sütkérezem érdeklődő kérdéseiben. Egyedül én vagyok fontos most neki.
Fogom apa kezét, és néha felnézek rá, és csak bámulom, milyen nagy és erős. Megnyugtat, hogy itt lépdel mellettem.
Fogom apa kezét akkor is, amikor keményen megmarkolja a tenyerem, mert tudom, hogy most a zebrán megyünk át, és nekem sietnem kell. Ő tudja, merre megyünk.
Fogom apa kezét, és bandukolok mellette, még ha szaladgálni is lenne kedvem, mert vele mindig jó helyre érkezünk: az oviba vagy a mamiékhoz vagy haza, ahol anyu már vár ránk.
Fogom apa kezét, és nem is akarom elengedni, pedig már sok éve meghalt. De gondolatban még most is fogom a kezét, mert szeretem őt.

Ma már kutatások támasztják alá, hogy a Z-generáció nem kizárólag a bérezést veszi figyelembe a munkahely kiválasztásakor. Sokat nyom a latba a rugalmas munkaidő és a hibrid munkavégzés lehetősége, a mentális egészség támogatása, a prémium kategóriás munkaeszközök (laptop, telefon) biztosítása, a strukturált karrierút és a továbbképzések (nyelvtanulás, szakmai kurzusok) céges finanszírozása.

A Wellbeing/a jóllét felértékelődő szerepe a posztmodern társadalomban megnyitja számunkra a mai evangélium értelmezésének lehetőségét is, hiszen Jézus példázatában éppen az a felháborító a szőlőmunkásoknak, hogy nem az számít, ki hány órát dolgozott. "Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Iz 55,9) - mondja az ÚR. Talán nekünk, a posztmodern kor embereinek adatott meg, hogy újra értsük: nem a fizetés az egyetlen mérce. Jóllétünkre más faktorok is hatnak. A szőlősgazda kertje a bibliában Isten kertje, a szőlősgazda pedig Isten. Ő hív meg minket, hogy ne "álldogáljunk [a világ piacterein] egész nap tétlenül" (Mt 20,6c), hanem menjünk ki szőlejébe, és dolgozzunk mindannyiunk jóllétén. Ne csak önmagunkkal, saját profitunkkal törődjünk, hanem teremtsük meg az emberhez méltó élet lehetőségét mindenki számára. Ezért "hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az ÚRhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban." (Iz 55,7) Az igazi fizetség az, hogy az ÚR "közel van!" (Vö. Iz 55,6c)

Az 1 dénár a napszámos díja volt évezredeken keresztül, ám itt a fizetségnek nem ez a legfőbb összetevője. Az igazi jutalom, hogy a szőlőben dolgozhatok, és bár nem érdemlem meg, mégis Isten munkatársa lehetek, aki nekem, bűnösnek, mindenek közt "utolsónak is annyit akar adni, mint neked" (vö. Mt 20,14b), aki a nap terhét hordoztad. Ezért a jutalomért hajlandó vagyok megváltoztatni az életszemléletemet, és dönteni amellett, hogy ezentúl nemcsak gürizek, keresek, költök és szórakozom, hanem arra fókuszálok, hogy boldoggá tegyem mindazokat, akikkel beszélgetek, akiket meghallgatok, akiknek segítek. A kisgyereknek sem számít semmit, ha új játékot nyomok a kezébe: az csak az 1 dénár. Sokkal inkább azt jegyzi meg, hogy játszottam-e vele, vagy... fogtam-e a kezét?

Ha ráérzek ennek az ízére, akkor átrendeződik az értékrendem, és nem a kellemeset, szórakoztatót, trendit és divatost keresem a napi munka után, hanem azt, hogy "közel [lehessek] az Úrhoz, [hiszen] őt hívom [segítségül], [...] hozzá kiáltok igaz szívvel." (Vö. Zsolt 145(144),18) Így pedig "Krisztus most is, mint mindig, megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. […] Éljetek hát ti is Krisztus evangéliumához méltóan!" (Fil 1,20b-21.27a) Tanuljuk meg a Z-generációtól, hogyan kell elszakadni a számolgatástól! És tanuljuk együtt a Z-generációval, hogyan lehet kilépni az önkényeztetés bűvköréből, otthagyva az önzés tétlen tereit, és belépni Isten szolgálatába, szolgálva egymás boldogságát.