Aki lépcsőt épít, az nehéz és fáradságos munkát vállal. Egyrészt megfaragja a körülötte fellelhető, legnagyobb szilárdságú követ lépcsőfoknak. Másrészt kitisztítja, és simára gyalulja azt a meredek terepet környezetében, amelyen felfelé akar lépdelni. Miután erre a sima terepre kavicságyba elhelyezi a lépcsőfokot, újra előkészít egy lépcsőfoknak való követ, ismét kitisztít egy darabot a meredélyen, majd ráhelyezi a már meglévő lépcsőfokra az újabb követ úgy, hogy az előzőnek peremére ráüljön, felületének nagyobb részével pedig ismét kavicságyba süppedjen. Ezeket a lépéseket ismétli a lépcsőépítő minden egyes lépcsőfoknál.

Megteszi serényen a napi feladatát, mint a szorgos háziasszony, aki "előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez ügyes kézzel. Kinyújtja karját a guzsaly után, és kezével megfogja az orsót." (Péld 31,13.19) Teszi ezt azzal az odaszántsággal, mint "aki öt talentumot kapott, [s] menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. [... Vagy az], aki kettőt kapott: [s] másik kettőt szerzett." (Vö. Mt 25,16-17) Ez a szorgalom a gondoskodó Istenbe vetett bizalomból, a boldoggá tevő Istenre függesztett tekintetből, az eleven istenkapcsolatból, régies nevén az istenfélelemből fakad. "Boldog mindaz, aki féli az Urat, aki az ő útjain jár. Kezed munkájából élhetsz, boldog leszel, és jól megy sorod." (Zsolt 128(127),1-2)

Az Istenbe vetett bizalomból egymás közötti bizalom sarjad. "Az istenfélő asszony dicséretet érdemel." (Péld 31,30b) "Férje egész szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele. Mindig javára van, sohasem kárára, életének minden napján." (Péld 31,11-12) Ebben a bizalomban, istenfélelemben minden alázatos, szorgalmas tevékenységünk istendicséretté lesz. Lépcsőépítéssé, amely minden meredélyt kecses lépcsősorrá formál. Akár a háztartás teendői, akár nehéz fizikai munka, akár íróasztalnál töltött idő: minden értelmet kap, napnál világosabbat: "ti, testvérek, nem jártok sötétségben [...] Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok." (1Tessz 5,4a.5a)

Ha Isten örömében teszem a dolgomat, lépcsőt építek: értékes tehetségeimet megfaragom, hogy illeszkedjenek Isten tervéhez. Az előttem álló nehézségeket pedig kitisztítva, legyalulva, befoglalom a mindennapi teendők szeretetteljes kavicságyába, hogy életem maradandó tettei egymásra és a mindennapi teendőkre épülve stabilan álljanak. Így életem Istenhez vezető lépcsővé lesz. Akik nem Isten közelségének boldogságából merítenek minden nap erőt, nem fogják érteni a velük történteket. "Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom. És nem lesz menekvés számukra!" (1Tessz 5,3) Bizalomteljes szorgoskodásunkkal siettessük Isten uralomra jutását! "Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok!" (1Tessz 5,6)