A merítőháló a horgászok fontos eszköze, amivel a horogra akadt halat kiemelik a vízből. A merítőháló fontos képessége, hogy sok mindent átenged önmagán, de van, amit megtart. Átereszti a vizet, a kis növénydarabkákat, de felfogja a megszákolt halat, és nem ereszti, hiába ficánkol.

Mint szabad akarattal rendelkező személy, mindannyiunknak kiváltsága, hogy kiválaszthatjuk, mit tartunk magunkban, és mit engedünk el a hozzánk érkező ezernyi impulzusból. Nem választhatjuk meg, mi áramlik át rajtunk, de dönthetünk, mivel foglalkozunk ezek közül. Isten meghív bennünket, hogy mindent ajándékaként fogadjunk. "A Seregek Ura bőséges lakomát készít." (Iz 25,6a) Mindezt azért, mert csodálatos ünnepként velünk szeretné tölteni életünket: "a lakomát előkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzőre!" (Mt 22,4b)

A kérdés csak az, hogy végül mi marad a hálónkban? Mit akarok kifogni? Vajon azért megyek a menyegzőre, hogy együtt örüljek az ünnepelttel? Vajon azért küzdök minden nap, hogy valakinek hálás lehessek? "Jóságod és irgalmad nyomon követ, életemnek minden napján." (Zsolt 23(22),6a) Akarok-e vasárnapról vasárnapra, estéről estére megpihenni Jézusnál, és megköszönni adományait, segítségét? "Az én Istenem, gazdagságának mértéke szerint, a ti szükségeteket is bőségesen kielégíti majd a Jézus Krisztus által elnyert dicsőségben." (Fil 4,19)

Vagy úgy élem meg mindennapjaim, hogy én küzdöttem érte, én értem el, én élvezem, amit elértem, megosztva azzal, akire szükségem van ahhoz, hogy elégedett legyek. Ezzel a magatartással hiába megyek el a menyegzőre, valójában nem menyegzőn vagyok, hanem egy szórakoztató buliban: "Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?" (Vö. Mt 22,12) Vajon, mi kerül nálam a szákba? Mi nekem a nagy hal?

Félrevezető számunkra, hogy jóléti társadalmunkban az állandó lakoma állapotában élünk. Túl sokat foglalkozunk testünkkel, testi vágyaink kielégítésével, testünk egészségével. A nagy hal a gondtalan élet, az önkényeztetés, és okos eszközeink a ránk szabott kínálattal állandóan tömik a majmot bennünk. Így bár Isten lakomájára vagyunk hivatalosak, drasztikusan beszűkül vágyaink horizontja, és nem ismerünk Őrá ajándékaiban.

A megcsömörlött, kiégett ember, akinek minden sikere ellenére zátonyra futott az élete, egyáltalán nem ritka környezetünkben. Érdemes elgondolkodni azon, hogy a merítőháló kecsesen, könnyedén merül alá. Nem nehezül el a töméntelen víztől, ami betölti. Ha ki akarná emelni mind, ami benne van, beleroppanna. Ám ő csak arra koncentrál, amiből menyegzős lakoma lesz; ami mellett együtt örülhet a Vőlegénnyel, mint egy jóbarát. És lehet, hogy a lakomáig nem is foglalkozik annyit testével. "Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Megszoktam mindig mindent: a jóllakást és az éhezést, a bővelkedést és a nélkülözést. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad." (Fil 4,12-13) Nincs önkényeztetés, nincs önzés, csak mások java: család, barátok és Isten. "Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk." (Vö. Iz 25,9a)