Amióta világ a világ, megmozgatja az emberek fantáziáját a madarak röpte a magas égben. Irigyen, vágyakozva figyeljük őket, és elképzeljük, hogyan is látják onnan felülről a világot. Persze, ma már a repülőgépek, műholdak, drónok korában szinte bárki készíthet légifelvételt, és az internetnek köszönhetően számtalan vidéket pásztázhat "madártávlatból" számítógépe képernyőjén keresztül. Ez azonban nem ugyanaz, mint amit a madár lát, amikor erejét megfeszítve, a gravitációt legyőzve, ráfekszik a légáramlatok felfelé röpítő erejére, és a magasban, lassú, egyenletes szárnycsapásokkal szelni kezdi az eget. Mint ahogy hiába hagyjuk le gépkocsival a biciklist, kerékpárral a futót, de ettől még nem fogjuk átélni azt a jól eső erőfeszítést, amit ő, úgy a madarak küzdelme, hogy felkapaszkodjanak a meleg levegő felhajtó erejére, szintén nem tükröződik képernyőnkön akármilyen jó minőségű drónfelvételeket nézegetünk.

Madártávlatból látni életünket azzal az erőfeszítéssel jár, hogy elrugaszkodunk zsigeri vágyainktól, és felküzdjük magunkat a magasba vivő áramlatok egyikére, majd egyenletes erőkifejtéssel folyamatosan érintkezve ezzel a láthatatlan világgal, rábízzuk magunkat a felhajtó erőre, a kegyelemre. Madártávlatban szépnek és értékesnek akarjuk látni az életet, nem akarunk elveszni a bosszantó részletekben, ezért a kegyelemre támaszkodva bennmaradunk Isten vonzásában, mint a vízilabdás, aki megtanulja folyamatosan taposni maga alatt a vizet, hogy a víz felszíne fölé emelkedjen. A keresztény ezért képes más látószögből látni a hétköznapokat, mint az átlagpolgár. Ő, "aki ártatlan kezű, tiszta szívű, akinek az esze nem jár csaláson" (Zsolt 24(23),4ab), Isten kegyelmének erejével felülemelkedik a reklámújságok hirdetésein, a politikai csatározásokon, és Jánossal "látja, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje." (Vö. Jel 7,2a) És gyönyörködik benne. Ezért nem Halloween-partin akar idétlenkedni, hanem Isten szentté tevő szeretetét kívánja látni magán és barátain. "Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk." (1Jn 3,1) Így nyílik ki az élete az önfeláldozásra, mások megajándékozására. Erőforrása Krisztus, aki saját, önfeláldozó útjára invitálja őt barátaival, a szentekkel együtt: "Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben." (Mt 5,11-12a) Lássunk hát madártávlatból!