elmélkedés Húsvét IV. (Jó Pásztor) Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz
Bár ma is képesek vagyunk eltévedni az erdőben vagy a rónaságon minden térkép és GPS-jel ellenére, mennyivel inkább így volt ez, amikor nem szelték keresztül-kasul utak az erdőket-mezőket. Aki letévedt a kitaposott útról, napokat kellett mennie, míg újra ember járta ösvényre lelt. Addig pedig nem remélhetett segítséget.
Jézus Krisztus szilárd bizonyossággal arról tesz tanúságot, hogy az emberek eltévedtek, és letértek az Isten járta ösvényről. Szerinte Isten pásztor, aki "nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket" (Jn 10,3b) dús füvű legelőre. Isten terve szerint Jézus "az ajtó a juhok számára […] aki rajta keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. [… Jézus] azért jött, hogy [a juhoknak] életük legyen, és bőségben legyen." (Vö. Jn 10,7b.9.10b) Vissza kell találnunk "lelkünk Pásztorához és oltalmazójához [… aki] amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra." (Vö. 1Pt 2,25b.23b) Ő mindhalálig kitartott a szerető Atyáról való tanúságtételében. "Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette!" (ApCsel 2,36b) Vele megtalálta az emberiség az utat az önmagát ajándékozó Istenhez, vele az ő képmása lehet.
A belénk égő félelem és szorongás, a kiélt ösztönök és vágyak nem adnak felhőtlen boldogságot. Ezek mindegyike olyan emberi mozgatórugó, amely tolvaj módjára csak arra képes, "hogy lopjon, öljön és pusztítson" (vö. Jn 10,10a) bennünk. A Krisztus ajándékozta öröm és béke ellenben olyan pásztor gondossága, aki "zöldellő mezőkön terelget engem, csendes vizekhez vezet, és lelkemet felüdíti." (Zsolt 23(22),2-3a) A zsidó vezetők "nem értették, mit mondott" (Jn 10,6b), ahogy az emberek többsége ma sem. Mégis van, aki megnyitja a szívét a Jézusban megismert Isten előtt. Péter apostol hozzájuk szól: "Engedjétek, hogy Isten kimentsen titeket ebből a romlott nemzedékből!" (ApCsel 2,40b) Akik felfogják, hogy Krisztus szelíd meghívása legmélyebb vágyaikra rímel, egyszerre válnak szabaddá és egymáshoz tartozóvá, Istentől szeretetté és becsessé az ő szemében. "Követik, mert ismerik a hangját." (Jn 10,4b)