"Áldott legyen az Isten [...], aki nagy irgalmasságával [...] élő reményre teremtett újjá bennünket." (Vö. 1Pt 1,3) Irgalmasság Vasárnapjának örömhírében azzal az új világlátással szembesülünk, amit a szentlecke idézte keresztségi ének új teremtésnek, az Atya irgalmából fakadó új reménynek hív. Isten csodálatos Fia, aki az "a kő, amelyet az építők félredobtak, és szegletkővé vált" (Zsolt 118(117),22), meghív: "örüljetek tehát, akkor is ha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket." (1Pt 1,6) Vagyis, ha nehézségekkel találkozunk, az annak betudható, hogy részünk van Jézus Krisztus sorsában. Ez bármennyire fájdalmas is, mégis öröm- és erőforrás számunkra, amennyiben mi is "állhatatosan kitartunk az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságban." (Vö. ApCsel 2,42) Ennek az új látószögnek az elsajátítása tehát nem valami titkos tudáson, képességen alapszik, hanem azon az egyszerű döntésen, hogy "a hét első napján [... rendszeresen összejövünk, mert a kezdetektől] Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak. [Nem várunk arra, hogy tökéletesek leszünk, hanem elmegyünk akkor is, ha] a félelem miatt zárva" a szívünk, mert Krisztus lefegyverző fegyvertelenségének ez nem akadály (Vö. Jn 20,19a). Ő az Atyával "élő reményre teremt újjá bennünket" (Vö. 1Pt 1,3c) a Szentlélek által.

Sebzett lelkünket gyógyítja, különösen ahogy látjuk egymás tekintetében megcsillanni a reményt minden bűnünk ellenére. "Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek." És már nem akarunk élni az apostoli tanítás, a testvéri imádság, közösség és kenyértörés nélkül, mert szomorúan látjuk magunk körül, hogy akik e remény nélkül élnek, "azok bűnei megmaradnak." (Vö. Jn 20,23) Éltet bennünket Jézus tanítványainak, családjának tanúságtétele, hogy "mekkora szeretettel van irántunk az Atya" (vö. 1Jn 3,1a), és "hiszünk benne, noha nem találkoztunk vele" (Vö. 1Pt 1,8), mert visszatükröződni látjuk a Krisztusban megismert Atyaisten szeretetét a testvéri közösségben. "A hívek mind összetartottak, [...] dicsőítették Istent, és az egész nép szerette őket." (Vö. ApCsel 2,44a.47a)