A barátság nehéz műfaj. Sokan csak egy kozmetikai tükröt keresnek barát helyett, aki csodálja őket. Egy társalkodónőt, aki velük együtt "bámészkodik [... és] gúnyolódik" (vö. Lk 23,35a). Mások ugródeszkát keresnek, akinek jó kapcsolatai vannak, és segít följebb jutni a társadalmi ranglétrán, vagy egérutat nyerni a kutyaszorítóból. "Ha te vagy a Messiás, [...] a zsidók királya, szabadítsd meg magadat [...] és minket is." (Vö. Lk 23,35b.37.39b). A barát ennél jóval mélyebben kapcsolódik hozzánk, a szívbe írt szeretet magatartásával. "Jézus „barátainak” nevezte tanítványait, akiknek feltárta Isten országát, és akiket arra hívott, hogy vele maradjanak, hogy közösségévé alakítsa őket. [...] A keresztény tanúságtétel [ebből] az Úrral való barátságból fakad, [... és ez] a társadalmi problémák iránti fogékonnyá válás valódi forrása." (XIV. Leó pápa üzenete a 40. ifjúsági világnap alkalmából) "Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása." (Kol 1,14-15a) Jézus megmutatta Isten irgalmas arcát, hogy azok, akik találkoztak vele, hírül vigyék a többieknek: eljött az, akinek Isten örök időkre "azt mondta: Legeltesd népemet, Izraelt"  (vö. 2Sám 5,2b).

Ha csak kozmetikai tükrötök, társalkodónőtök vagy ugródeszkátok van barát helyett, nem tudjátok majd feldolgozni, hogy "a világ számos pontján a keresztények és a jóakaratú emberek ma is üldöztetést, hazugságot és erőszakot szenvednek el. [...] Talán kísértést éreztek arra, hogy ösztönösen a benneteket elutasítók szintjére süllyedjetek és agresszív magatartással válaszoljatok. Ne feledjétek azonban Szent Pál bölcs tanácsát: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval” (Róm 12,21). [...] A Krisztussal való barátságból, mely a bennünk élő Szentlélek ajándéka, egy olyan életforma születik, amely a testvériség jegyét viseli. Az a fiatal, aki találkozott Krisztussal, bárhová megy, a testvériség „melegét” és „ízét” viszi magával, és bárki kapcsolatba lép vele, új és mély dimenziót ismer meg: az önzetlen közelség, az őszinte együttérzés és hűséges gyengédség dimenzióját. A Szentlélek megadja, hogy új szemmel lássuk felebarátainkat: a másik ember a testvérünk!
A testvériség és a béke tanúságtétele, mely a Krisztussal való barátságból születik bennünk, kiemel a közönyből és a lelki restségből, segít túllépni a bezárkózáson és a gyanakváson. Egymással is szorosabban összekapcsol bennünket, közös elköteleződésre ösztönöz – az önkéntességtől kezdve a politikai szeretetig –, hogy új életfeltételeket teremtsünk mindenki számára. Ne kövessétek azokat, akik a hit szavait megosztásra használják; inkább fogjatok össze, hogy felszámoljátok az egyenlőtlenségeket és kibékítsétek a megosztott és nyomás alatt élő közösségeket. Ezért, kedves barátaim, halljuk meg a bennünk élő Isten hangját, és győzzük le önzésünket, hogy a béke szorgalmas munkásaivá váljunk. Akkor az a béke, amely a feltámadt Úr ajándéka (vö. Jn 20,19), láthatóvá válik a világban mindazok közös tanúságtételén keresztül, akik szívükben hordozzák az ő Lelkét." (XIV. Leó pápa üzenete a 40. ifjúsági világnap alkalmából)

Szükségünk van erre a mély, krisztusi barátságra. Ha csak az adok-kapok síkján, piaci érték és haszon alapján értékelem kapcsolataimat, akkor a másik a kozmetikai tükör, társalkodónő vagy ugródeszka szerepébe kerül, és én csak valami hasznot remélek tőle. A haszon síkján Jézustól semmit nem várhatunk, hiszen ő csak egy nincstelen vándorprédikátor. Éppen arra tanít, hogy mi se akarjunk rendelkezni mással, mint az Atyaisten iránti bizalommal, és ebből a bizalomból építsük kapcsolatainkat, életünket, hogy megihlessen minket jelenlétének szépsége. "Örvendtem, mikor azt mondták nékem, az Úr házába megyünk." (Zsolt 122(121),1) Ugye milyen gyönyörű az Isten az ő választottaiban? Nem kell már az ugródeszka, társalkodónő vagy a kozmetikai tükör.