A pedelec egy angol mozaikszó a pedal-electric szókapcsolat rövidítésére, és olyan kerékpárt jelöl, amelyben egy elektromos motor rásegít a pedálozásra: ha tehát hajtjuk a gépet, akkor a motor akár 250%-kal megnöveli az erőnket, így akár 25 km-ről is bejárhatunk biciklivel munkába anélkül, hogy patakokban folyna rólunk a víz. A pedelec abban különbözik az e-biketól, hogy utóbbi hajtás nélkül is megy motorral, a pedelec-kel viszont "szüntelenül kell [… tekerni], és nem szabad belefáradni." (Lk 18,1b)

Ha ránézünk egy hétköznapunkra, olyannak tűnik, mint egy napestig tartó kerékpározás: hajtunk egész nap, hogy elérjük céljainkat. Küzdünk keményen, ahogy Józsue tette. Ám ha pedelec-et hajtunk, bekapcsolhatjuk az elektromos rásegítést, és úgy nézhetünk szembe az elénk tornyosuló problémákkal, hogy közben feltekintünk "a domb tetejére [ahol Mózes] áll, kezében Isten botjával. [...] Valahányszor aztán Mózes felemeli kezét, erősebbnek" bizonyulunk (vö. Kiv 17,9b.11), és beindul egy láthatatlan motor, amely minden erőfeszítésünket megsokszorozza. Keresztényként egyszerre harcolok a völgyben és a dombtetőn, egy fizikai és egy szellemi síkon. Miközben naphosszat taposom a pedált életem országútján, "szememet a hegyekre emelem, [ahol Mózes botja összeköti az eget és a földet. Hiszem, hogy] segítséget csak az Úrtól kaphatok, aki a mennynek és a földnek alkotója." (Zsolt 120(121),1a.2) Fizikai síkon érezhetem úgy, hogy egyedül küzdök, kéz kéz ellen, ember ember ellen, mert "a teljesítménykényszer és a dolgokhoz, illetve a törekvéseinkhez való ragaszkodás arra késztet, hogy önmagunk körül forogjunk." (Ferenc pápa üzenete a missziók 99. világnapjára, 2.) Ha azonban nemcsak fizikai, hanem szellemi síkon is feveszem a harcot az ellenséggel, akkor tudom, hogy segítségre van szükségem, mert még "Mózes keze [is ...] elfáradt" (vö. Kiv 17,12a). A testvéri közösségben kapok támaszt, hogy kitartóan segítségül hívjam a szentek közbenjárására az Úr erejét, és együtt "folytassuk a küldetést, hogy Krisztus szívének és az Atya szeretetének jeleivé váljunk, átölelve az egész világot." (Ferenc pápa üzenete a missziók 99. világnapjára, 2.) Az élet nem sétakocsikázás, hogy csak bekapcsolom a motort, és a járgány máris röpít. Nem helyettem dolgozó e-bike: nekem kell kitaposnom igazunkat ebből a társadalomból, amely "Istentől nem fél, és embertől nem tart" (vö. Lk 18,2b). "Éjjel-nappal kiáltanom" kell: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!«" (Vö. Lk 18,7b.3b) Teljesen természetes, hogy "egy olyan világ, amelyre sötét árnyak vetülnek" (Ferenc pápa üzenete a missziók 99. világnapjára, bevezető) erre "egy ideig nem [lesz] hajlandó. Azonban [ha kitartóan küzdünk,] azután mégis [...] igazságot szolgáltat" nekünk (vö. Lk 18,4a.8a). Pedelec-kel tehát sokkal messzebb jutok, mint saját erőből, imával pedig nemcsak messzi célokat érek el, hanem barátokra is lelek. Mindez persze nem olcsó dolog, kell érte áldozatot hozni.  "Kérve kérlek, [...] hirdesd az igét, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel." (Vö. 2Tim 4,1-2) "Arra buzdítalak mindnyájatokat, gyermekek, fiatalok, felnőttek, idősek, hogy életetek tanúságtételével, imádságotokkal, áldozataitokkal és nagylelkűségetekkel aktívan vegyetek részt a közös evangelizáló küldetésében. Szívből köszönöm ezt nektek!" (Ferenc pápa üzenete a missziók 99. világnapjára, 3.)