Minden ellenkező híreszteléssel szemben ma nem főzőműsort tartunk. Az a süti, amiről szó lesz, annak az adatcsomagnak a neve, amit internetes oldalak felkeresésekor készítenek számítógépünkről, telefonunkról a szóban forgó oldalak működtetői. Mindannyian ismerjük a jelenséget, hogy bármilyen oldalt felkeresünk a világhálón, az oldal betöltése után azonnal megjelenik egy felugró ablak, amely a rólunk gyűjtött adatok tárolására kér engedélyt. Nem sokan lehetnek közöttünk, akik ilyenkor a "Nem" gombra kattintanak vagy sok görgetés és pipa árán a személyes beállítást választják. Az esetek túlnyomó többségében a "Beleegyezés" gombra kattintunk, és elfogadjuk adataink széleskörű elraktározását. Ennek köszönhető, hogy az oldal "megjegyzi" előző kereséseinket, "emlékszik" érdeklődési körünkre, és ajánl "nekünk való" aktuális tartalmakat. Mivel a legtöbb ilyen oldalt nem kis cégek, hanem nemzetközi mamutvállalatok üzemeltetik sok egyéb oldallal együtt, amiket szintén rendszeresen felkeresünk, vásárlási szokásainknál jóval többet tudnak rólunk ezek a cégek. Nemcsak klikkeléseinket őrzik meg, hanem összegzik és elemzik a különböző platformokon eltöltött idő alatt kimondott szavainkat, érzelmi rezdüléseinket, viselkedésünket is. Sokszor jobban ismerik vágyainkat, terveinket, mint mi magunk. Mindezt legtöbbször észre sem vesszük. Abba az illúzióba ringatjuk magunkat, hogy szabadok vagyunk. Pedig a nagyvállalatok sakktábláján mozogva szabadságunk csak arra való, hogy beleegyezve az összes sütibe a nekünk személyre szabottan összeállított ajánlatokat elfogadjuk és megvásároljuk.

Az olvasmányban szereplő híres hadvezér, a szíriai Námán is abban az illúzióban élt, hogy ő dönt a sorsáról. Eltervezte, hogy meggyógyíttatja magát Elizeus prófétával. Összeállíttatott egy nagylelkű ajándékot, azzal akarta letudni kötelezettségét a csodatevő iránt. Meg akart gyógyulni Izraelben, de csak azért, hogy visszatérjen Szíriába. Már a tervezgetés fázisában beleegyezett az összes sütibe, bevállalt tetemes anyagi áldozatot, hogy tovább élvezhesse korábbi életét. Pedig sosem volt felhőtlenül boldog. Intrikák, ranglétra, hadiszerencse kötözték gúzsba, és mindezt észre sem vette. Elizeus azonban arra szorítja rá, hogy lapozzon, és a Mindenható testi-lelki gyógyítását ígéri neki. Semmi sem a tervei szerint történik. Többször fölháborodik, és ha nem hallgatna szolgáira, bosszúsan faképnél hagyta volna a prófétát. Az események sodrában ki kell lépnie megszokott magatartásmintáiból; rádöbben, hogy semmit sem tart kézben, és az, amiért vissza akart sietni a szír fővárosba, többé már nem lényeges. "Most már tudom, hogy nincs Isten az egész földön, csak Izraelben. [... Kérlek,] adj szolgádnak annyi földet, amennyit egy pár ökör elhúz, mert szolgád ezentúl nem mutat be [...] áldozatot másnak, csak az Úrnak." (Vö. 2Kir 5,15b.17)

Nyomoruk és a testi gyógyulásban való reménykedés hajt tíz leprást Jézus útjába. "Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy míg odafelé tartottak, megtisztultak." (Lk 17,14) Meggyógyultak, de amint elmúlt a betegség, azonnal beszippantotta őket korábbi teendőik, munkájuk, vagyonuk, családjuk "személyre szabott ajánlata". Azt hitték, megszabadultak, és rohantak, hogy teljesítsék a törvényi kötelezettséget, amire Jézus is felhívta figyelmüket, de nem tört fel bennük az istendicséret, nem fordultak vissza hálát adni, mert az észrevétlen szálak szívüket szorosan tartották. Mohón kattantak rá az újabb és újabb személyre szabott ajánlatra, csak úgy röpködtek a sütik a sok beleegyező klikkelés során. Az Isten felkínálta testi-lelki szabadításra csak egy idegen válaszolt, az "visszatért, hangosan magasztalta Istent, és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki. [... Jézus] így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited megmentett téged.«" (Lk 17,15b-16a.19) Neki új élete lett Jézussal, ahogy Námán is újraélte szabadulását minden imádságnál, amikor az Izraelből hozatott földre rálépett.

A sütikbe való beleegyezés szinte megkerülhetetlen. Érdemes viszont szembenéznem azzal, hogy rövid pórázon tartanak. Lehet, hogy láthatatlanul, de szorosan. Mennyivel más a szabadító Istennel függésbe kerülnöm! Hozzá tartozva az egész világ otthonom! A sütik minden sóhajomat rögzítik, elemzik. Kivéve azokat, amiket Istennek mondok el. Nekik nincs ugyanis hozzáférésük ehhez a hálózathoz. "Igaz kijelentés ez: ha meghalunk vele, vele együtt élni is fogunk." (2Tim 2,11)