Egyszerű, ősrégi játék, amikor egy világítóforrás előtt kicsi, finom kézmozdulatokkal figurákat formálunk, amelyek egy vászonra vetülnek. Ahogy mozgatjuk kezeinket, a kép mozgóképpé válik. Amit kicsiben megformálunk, nagyban jelenik meg a vásznon, amit nyakatekert kézmozdulatokkal fejezünk ki, egységes képpé áll össze.

A mi életünkben is tetten érhető ez a különbség. Ha csak azt nézem, mi vesz körül, a prófétával együtt én is felkiáltok: "»Erőszak!« [Istenem, a te szabadításod nélkül!] Felfeded előttem a gonoszságot, és megmutatod a nyomorúságot. Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik." (Vö. Hab 1,2b-3) Kitekeredett kézzel-szívvel küszködünk, hogy előteremtsük gyermekeinknek a jövőjük megalapozásához szükséges lehetőségeket, és ha csak ezekre a próbálkozásainkra figyelünk, nem látjuk összeállni a képet egésszé. Hol van ez az állandó kapaszkodás a vágyott boldog élettől?

Hiányzik a vászon és a fényforrás az életünkből. Mi akarunk mindent megoldani, de mi csak kicsi, göcsörtös mozdulatokra vagyunk képesek. Fel kell fedezzük, hogy máshonnan is rá lehet nézni magunkra. A vászon mögül. Igaz, a magunk erejéből csak a vászonnak ezen az oldalán tudunk tartózkodni. Ahhoz be kell ülnöm az Atyaisten ölébe, hogy átkerüljek a vászon másik oldalára. Ezért meg kell tanulnom bevallani kicsiségem, és segítséget kérni, ahogy "az apostolok kérték az Urat: »Növeld bennünk a hitet.«" (Lk 17,5) Ha belefogok Isten dicséretébe, gyönyörködöm benne, és engedem, hogy magával ragadjon, egységes képpé simulnak össze a nyakatekert mozdulatok. "Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt. Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, magasztaljuk őt zsoltárt zengve." (Zsolt 94(95),1-2) A magával ragadó Isten ölében ülve látom a vásznat, látom göcsörtjeim értelmét. "Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk." (2Tim 1,7)

Persze, ehhez kell egy fényforrás is, ő Jézus Krisztus. "Ne szégyellj hát tanúságot tenni Urunk mellett!" (Vö. 2Tim 1,8a) Csak az ő tetteinek fényében rajzolódik ki életünk vásznán az Atya szívünkbe írt terve a boldogságról "a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik." (2Tim 1,14b) "Eszményed az az egészséges tanítás legyen, amely Krisztus Jézus hitében és szeretetében" (vö. 2Tim 1,13) láttatja veled életed súlypontjait. Bár mustármagnyi, kicsi minden próbálkozásunk, ha Krisztust keresve a Szentlélek erejéből belevetjük magunkat az Atya bizalmába, kirajzolódik előttünk az elképzelhetetlen. Ha "az eperfának azt mondjátok: »Szakadj ki tövestől, és verj gyökeret a tengerben!«, engedelmeskedni fog nektek." (Vö. Lk 17,6) Akármilyen kicsiny és szegényes, amit teszünk, ha Krisztussal és a szentekkel "együtt [vállaljuk] a szenvedést az evangéliumért" (vö. 2Tim 1,8b), Krisztus Atya iránti bizalmának fénye vetül minden próbálkozásunkra. Az Atya öléből nézve megláthatjuk életünk csodálatos árnyjátékát, vágyott boldogságunk megvalósulását, és hálás szívvel mondhatjuk: csak "azt tettük, ami a kötelességünk" (Vö. Lk 17,10b), s lám, Istennel együtt az mennyi mindenre elég!