Nagy László: Ki viszi át a szerelmet?

Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra?

Nagy László 1964-ben megjelent 'ars poeticá'-ja a költő, a költészet értékmentő hivatása mellett teszi le a voksot. Az 1956-os forradalom utáni fojtogató légkör, a leereszkedő vasfüggöny célja, hogy megöljön minden ellenállást. A költő, a költészet feladata mégis, hogy reményt adjon, életet leheljen. Hivatása, hogy észrevegyen "falban megeredt hajakat, verőereket", építsen "dúlt hiteknek ... katedrálist", és nőstény oroszlánként foga közé véve őrizze meg a túlsó partig a szerelmet, a hitet, az értéket, a humánumot, az emberséges emberiség ethoszát.

A megszállott fiú apja így kérleli Jézust: "»Ha valamit tehetsz, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk.« Jézus így szólt hozzá: »Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!« A gyermek apja azonnal felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” (Mk 9,22b-24)

Íme, két élethelyzet, ami elénk állítja a mai vasárnap üzenetét: az Istentől elszakadt emberiség csüggedtté, kétségbeesetté tesz. Jézus ad erőt, hogy átverekedjük magunkat a reményvesztettség bozótosán.

Ahogy Nagy László a totalitárius diktatúra árnyékában hitet tesz a tiszta értékek őrzése mellett, Jeremiás próféta is - "akár alkalmas, akár alkalmatlan" (vö. 2Tim 4,2) - hirdeti, hogy a rövidtávú politikai érdekek a kis júdeai királyság megszűnéséhez vezethetnek. Vészjósló próféciái kényelmetlenné teszik jelenlétét a politikai elit számára, és sokan az elveszejtésére szövetkeznek: "»Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!« Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: »Hátha valamiképp tőrbe csalhatnánk, legyőzhetnénk, és bosszút állhatnánk rajta.«" (Vö. Jer 20,10) Ő mégis kiáll Isten hűsége mellett, amely egyedül képes megőrizni érző szívű embernek bennünket. "Az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallnak és elbuknak." (Jer 20,11a)

Így tehát bármennyire is valóságos a diktatúra körülöttünk, Isten ajándékaként és szabad döntésünk alapján "Isten kegyelme és az egy embernek, Jézus Krisztusnak irgalmából nyert ajándék"-nak (Róm 5,15c) köszönhetően újra beoltódunk a Szentháromság szeretetvalóságába, és minden viszontagság közepette a lelkünk él és remél. "Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni. [...] Minden szál hajatokat számon tartják! Ne féljetek hát!" (Mt 10,28a.30-31a) Ez a mi feladatunk is: hirdetni, hogy Jézus az Isten Fia, aki felszabadítja bennünk azokat az erőket, amelyek összekötnek, és testvérré tesznek bennünket. Minden titokban forralt terv, érdek és önzés, amely egymás ellen fordítja a népeket - okozzon bármennyi szenvedést is - zátonyra fut az emberi történelem óceánján. "Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, amire fény ne derülne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna." (Mt 10,26) Jézus Krisztus legyőzte a sötétséget, és fényben, életben átvisz bennünket a túlsó partra.