Andrew Peterson ifjúsági regényében, a Hajnalszárnya-történetben 3 testvér menekül édesanyjukkal a világot letaroló ellenség elől, aki valamiért - ki tudja, miért - az életükre tör. Amikor délről a szintén leigázott északi királyság városaiba menekülnek, egyszer csak azt veszik észre, hogy valakik észrevétlenül kísérik útjukat, és kimenekítik őket a rájuk zúduló veszélyek közül. Így jutnak el a forradalmárokhoz, ahol remény éled a szívükben, hogy a gonosz mégiscsak legyőzhető.

Ahogy a felkelők bátor harcosai körülveszik láthatatlan, óvó figyelmükkel a gonosz ellenség elől menekülő családot, úgy van körülöttünk Isten gondviselése. Ahhoz, hogy mint köntöst magunkra öltsük gondoskodását, bele kell vágnunk az ingyenesség kalandjába. "Miért költitek a pénzt arra, [...] amivel nem laktok jól?" Inkább "vegyetek ingyen gabonát és egyetek!" (Iz 55,2a.1b) Mi nem akarunk adósa maradni senkinek, nem akarunk függeni senkitől, ezért számolgatunk, méricskélünk, vajon mi a számunkra megfizethető? Isten pedig éppen ebből a latolgatásból akar kiszabadítani bennünket. Kéri, engedjük, hogy láthatatlanul vigyázhasson ránk, elhalmozhasson szeretetének bőségével. Kéri, nyissuk meg a szívünket! "Hallgassatok ide, figyeljetek rám!" - kéri. "Hallgassatok rám, és élni fog lelketek [...] mert hűséges vagyok." (Vö. Iz 55,2b-3)

Istennek ez a minket átölelő, gondoskodó szeretete öltött testet Jézus Krisztusban, és a messiási lakoma minden éhséget eltörlő bősége lépett be vele az életünkbe. "Megesett rajtuk a szíve, [... és ezt mondta tanítványainak:] adjatok nekik enni! […] Mindnyájan ettek és jóllaktak." (Vö. Mt 14,14b.16b.20a) Isten minden nélkülözésünkben és megpróbáltatásunkban közel jön hozzánk Jézusban, hogy körülvegyen figyelmével, szeretetével, és belehelyezzen az istengyermekség ingyenes dimenziójába. "Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség? [...] Mi mindezeken diadalmaskodunk az által, aki szeret minket." (Róm 8,35a.37)  Hogy hogyan történt a kenyérszaporítás? Nem tudjuk. Mindenki csak a bőségre emlékezett utána, a mindent betöltő és körülölelő szeretetre. Mi ennek a szeretetnek a küldöttei vagyunk.