Van, aki a roppanós falatot szereti, van, aki a lágyan omlósat, ám az őrlőfogak minden ételt pépessé őrölnek. Az őrlőfogak feladata, hogy minden ételt apró darabokra daráljanak, hogy az emésztőszervek a lehető legjobban fel tudják szívni belőlük a táplálékot. Az őrlőfogak őrködnek afelett, hogy a belekbe kicsire metélve kerüljön a tápláló étek.

Így van ez a test táplálékával, de a lelket éltető étellel is. Alázatosan, szelíden, kicsivé téve magunkat tudunk az Atya képmásaivá válni, és szeretetté lenni. Ezt Jézust utánozva/követve tapasztaljuk meg. "Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert [...] mindezt [...] kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked!" (Vö. Mt 11,25-26) Kicsivé kell válnunk, hogy táplálhassuk egymás lelkét.

Kicsivé kétszeresen is. Egyrészt "ha lélekkel elfojtjátok a test szerinti tetteket" (vö. Róm 8,13b), azaz bizalommal, békével átmossátok földhöz ragadt szívetek gőgjét, dölyfét, nagyravágyását, és újra kicsinyek, gyermekiek, szeretettelteliek és ragaszkodók lesztek. "Elpusztítja [bennetek a gőg] harci szekereit, és a [dölyf harci] lovait. Széttöri a [nagyravágyás] harci íjait, és békét hirdet a [kicsinyeknek és szelídeknek, minden] nép [között]." (Vö. Zak 9,10)

Másrészt ha "magatokra [veszitek Jézus] igáját, és tanultok tőle, mert ő szelíd és alázatos szívű" (vö. Mt 11,29). Ez azt jelenti, hogy beálltok mellé az igába, felveszitek az ő stílusát, az ő ritmusát, és vele haladtok, vele izzadtok. Így "bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Ő, aki Krisztust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti a bennetek lakó Lelke által." (Róm 8,11) Kicsivé lesztek, mint ő, őrlőfogak őrölte étellé a lélek számára. "Az Úr a botladozót fenntartja, és fölemeli, akit megaláztak." (Zsolt 145(144),14)