A pörgettyű többezer éves múltra visszatekintő játék. Az első változatai termések voltak, például makk, de a régészek feltártak agyagból, fából készült pörgettyűket is ősi településekről. Peter Bruegel részletgazdag festményein látszik, hogy a középkori Európa népei télen-nyáron szívesen múlatták az időt pálcával, ostorral hajtott, különböző méretű pörgettyűk mozgásban tartásával. A tudományos használatán túl - különösképpen a tengerészet navigációs eszközei tanultak a pörgettyűtől - újra és újra visszatér a valamiképp mozgásba hozott pörgő szerkezetek varázsa a játszani, gyönyörködni akaró emberek hétköznapjaiba, gondoljunk csak a búgócsiga, a jojó, a 2020-ra közismertté vált fidget spinner, vagy a most futó peonza népszerűségére.

Egyszerűen lenyűgöz bennünket, ahogy az esetlen tárgy kecsesen "táncra kel", és egy más, mosolygós arcát mutatja. Magunkra ismerünk benne, hiszen magunkat is sokszor esetlennek, ormótlannak, ügyetlennek éljük meg, és szeretnénk mi is könnyed, mosolygós, ragyogó lenni. Bárcsak valaki bennünket is megpörgetne úgy, hogy felrepülhessünk Isten tenyerére, az atyai ház udvarába, és kecsesen, könnyeden éljük napjainkat! Bárcsak valaki bennünket is belendítene úgy, hogy ne az unalom üressége és a pattanásig feszült idegek zsémbes bosszankodása váltakoznának napunkban!

Pál apostol szerint Krisztus hoz lendületbe bennünket. "A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk." (Róm 6,4) Krisztus megeleveníti életünket, megtelik lelkünk bizalommal és reménnyel, és ormótlan töredékességünk nem riaszt, nem köt gúzsba, mert életünk örömét nem sikereink adják, hanem a bizonyosság, hogy Krisztus szeret minket. Ez könnyeddé tesz bennünket, szinte táncra perdülünk. A Szentírás bátorít minket: legyen otthon Jézus az életünkben, "rendezzünk hát be neki [...] egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest"! (Vö. 2Kir 4,10a) Ha ő ki-, bejár nálunk, akkor a benne élő béke átragad ránk, és kudarcainkba temetett álmaink valóra válnak. URam, te "így szóltál: »Irgalmam szilárdan áll mindörökké.« Valóban, a te hűséged erős, miként a mennybolt." (Zsolt 89(88),3)

Persze, a szüleink jogosan pörölnek velünk, ha tanulás helyett a pörgettyű, a peonza, a fidget spinner könnyedségében gyönyörködünk. Ha azonban a pörgettyű lendületével állunk neki tanulni, akkor megújult erővel vesszük az akadályokat. Elvégre ez a hivatásunk: Krisztus örömével élni, Őt hirdetni életünkkel. "Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött." (Mt 10,40)