Hányszor mondjuk megunt, elromlott tárgyainkra, eszközeinkre: "Ez kuka!", "Megérett a kidobásra."? Állandóan osztályozunk, méricskélünk, és ítéletet mondunk: az egyiket méltatjuk, a másikat lehúzzuk. Egyszer dicsérünk, másszor kritizálunk. Felosztjuk a világot jókra és gonoszokra, azonosítva magunkat és támogatóinkat a jókkal. És persze ellenségképeket gyártunk: miatta nem megy, miatta nem jó, ő a hibás.

Miközben ezt a nagyon szubjektív világot magunk köré rajzoljuk, mindent megteszünk azért, hogy a rosszat, jobban mondva a nekünk kellemetlent kiküszöböljük. Így teremtjük meg azt a vegytiszta világot, amelynek mi vagyunk a közepén, és amelyből kiutálunk mindent és mindenkit, aki nem illik a képbe. Ez az önkényes osztályozgatás kiszolgáltatja mindegyikőnket saját kénye-kedvének, és egymás ellenségévé tesz bennünket.

Felszabadító tapasztalása az istenkeresőnek, hogy Isten nem ilyen. "Mert te, Uram, nem tartod hatalmadhoz illőnek, hogy olyat elítélj, aki nem szolgált rá a büntetésre [...] Bár hatalom van a kezedben, szelíden ítélsz, és nagy kímélettel vezetsz bennünket." (Bölcs 12,15b.18a) Az ítélkezés és eldobás kultúrájában Isten a tenyerén hordoz mindegyikőnket. "Uram, te szelíd és jóságos vagy, nagy irgalmú mindazokhoz, akik hívnak téged." (Zsolt 86(85),5) Étékesnek és szépnek látsz minket, ezért ítéleted nem lehúzás és eldobás, hanem felemelés és megbocsátás. "S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért." (Róm 8,27) Nem ellenségektől akar megóvni, hanem barátokká tenni. Nem agresszívan kiirtani, hanem szelíden megőrizni, "nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!" (Mt 13,29b) Keveredik bennünk magunkban is - így világunkban - is a jó és a rossz. "Hagyjátok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig!" (Mt 13,30a) Az ÚR mindenesetre a jót táplálja bennünk. "Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között." (Mt 13,32) Milyen szép, hogy ezt tanulhatjuk Istentől! Előtte senkire sem mondható ki, hogy sorsa: "kuka". A Teremtő célja, hogy mindnyájan jó magot hozzunk az aratás napjára. "Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában." (Mt 13,43a)