A média által felerősített vágyunk egy biztonságos, kiegyensúlyozott és kellemes életre durván valóságidegen. Szeretném felidézni a 2008-as WALL·E című Oscar-díjas Pixar-animációt, amelyben az emberiség elmenekül a szeméttengerbe fulladt Földről egy luxusűrhajón, ahol mindent robotok végeznek, és az emberek generációról generációra egyre jobban elpuhulnak, és nagy jódolgukban alig akarnak visszatérni az időközben újra élhetővé vált Földre, hogy elkezdjenek dolgozni a bolygó jövőjéért. A rajzfilm görbe tükre pontosan mutatja, hová vezet, ha csak vágyaink kielégítésén dolgozunk: a Föld tönkretétele és kevesek luxusa lesz az eredmény. Igaza van napindító könyörgésünknek: "Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó." (Collecta) Isten nélkül tehetetlenek vagyunk mohóságunkkal szemben.

Ha azonban Isten erejének vonzásába helyezzük gyengeségünket, Isten elkezd bennünket nevelni "sasszárnyon hordozva" (Vö. Kiv 19,4) önállóságra, erőfeszítésre, mások segítésére. A sas ugyanis felcseperedett fiókáit úgy tanítja repülni, hogy egyenként magasba emeli, majd elejti őket, és alábukva szárnyaival felfogja a szárnypróbálgatásban elfáradt fiókát; majd újra magasba emelve és elejtve szorítja rá a kitartó repülésre. "Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus az erre alkalmas időben meghalt a bűnösökért." (Róm 5,6) Felkapott minket, akik beleragadtunk a bűnbe, a kényelmesbe, és a magasba röpített, kimozdítva a komfortzónánkból, majd elejtett, hogy megélve betegséget, hiányt, nélkülözést, elkezdjünk "röpülni", megérezzük a szárnyalás ízét, ami bár fárasztó, mégis csodálatos.

Amikor belefeledkezünk a mindennapi feladatainkba, "olyan kimerültek és levertek leszünk, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk." (Mt 9,36b) Ám Jézus, a Jó Pásztor a Lélek sasszárnyain felvisz a magasba minket, az élet gyönyörű panorámájával ajándékoz meg, aztán elejt, hogy dolgozzunk meg azért, hogy ebben a látószögben lássuk az életünk, "kiűzzük a [minket élvezetekre, önkényeztetésre bíztató] tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsunk minden bajt és minden betegséget" (vö. Mt 10,1b) körünkben. "Valóban jó az Úr, irgalma örökké megmarad" (Zsolt 100(99),5a), kiemel a kellemes életért való verseny mókuskerekéből, sasszárnyain egy értékes, önfeláldozó élet dimenziójába visz fel bennünket, hogy megőrizzük a Földet és az embereket Isten szeretetében.